"Szerinted is dögmeleg van? szerintünk is. Úgyhogy merülj egyet az óceánban, és ha már ott vagy, flash-elj egyet. A cucc teljesen legális, a neve: korallzátony" - így akartam kedzeni eredetileg ezt a posztot, erre lezúdul több hordónyi esővíz az égből. Remélem ettől még nem ment el a kedvetek a víztől, és az óceánban található szürreális lényektől, amelyek bizonyítják: az űrlények tényleg köztünk élnek.
Nem fogunk átmenni esztétába, de az tény, hogy a művészetben mindig a határvidékek a legérdekesebbek. Megbabonázva és gyönyörködve bámulok egy gif-et, amelyet nem egy képzőművész, sem egy animációs filmes, sem nem filmrendező készített, hanem egy tengerbiológus. Tengerbiológus. Izgalmas szakma, mindegyikünknek a búvárkodás, a cápák, gyilkos bálnák jutnak eszébe, meg a napfényes tengerpart, ahol a bikinis csajoknak lehet mesélni egy koktél mellett a Nagy Fehérrel való életveszélyes találkozásunkról. Szóval nem a művészet ugrik be a tengerbiológiáról. Mégis, ezek a gif-ek a korallok tanulmányozásának hatására születtek.
Colin Foord tengerbiológus a koralok tanulmányozása és filmezése során rájött, hogy ezen lényekről készült filmek sokszor olyanok, mint valami nagyon plasztikus, nagyon színes, absztrakt, pszichedelikus műalkotások. Ugyanakkor Foord szerint (és szerintünk is) épp ez a csavar a dologban, hiszen nagyon is realista természetfilmekről van szó. Foord párban dolgozik Jared McKay zeneszerzővel, aki ehhez a szürreális világhoz komponál a látványhoz passzoló zenéket. Ők alkotják ketten a Coral Morphologic nevű formációt. A filmeket amúgy többnyire nem a tengerben veszik fel, hanem erre a célra berendezett akváriumokban, amelyek eleinte saját lakásukon voltak, de később annyira kinőtték a lakást, hogy bérelniük kellett erre a célra egy raktárhelyiséget.
Hogy a tengerbiológusokkal szembeni sztereotípiáink azért igazolást nyerjenek, a páros Miamiban tengeti sanyarú hétköznapjait.
Hosszabb, félórás filmjük is van, íme:
